űr

2007 november 1. | Szerző: gigi.a.szomoru |

 Én eddig tényleg szentül hittem, hogy a magánélet akkortól megszűnik, vagyis már nem lesz az hogyha párkapcsolatom lesz, vagyis azt megosztom a kedvesemmel, minden percét. Ehhez képest, apám meg egy pár kedves fórumozó szépen felvilágosított arról, hogy az amit eddig csináltam az a féltékenység és a kisajátítás formája. Nem tudom, én azt hittem, hogy jó dolog ha az egyik tud a masik barátairól, meg mindenről ami történik vele. Egy világ dőlt össze bennem. Azt se tudom, hogy most mit kéne változtatnom??? Hogyan fogadjam el, hogy amit hittem az szar? Apám azt mondta, hogy butaság volt írni a csajnak iwiw-en, szerintem nem. Vajon tényleg azt érzi hogy ketrecbe zárom? Hogyan tudnám azt elfogadni, hogy most már mások is vannak rajtam kívül az életében, akikkel úgy beszél mint velem régen? Én ezt nem értem, miért nem lehet minden olyan mint régen? Vajon hagyni kéne ezt az egészet, hogy mindenki élje a saját kis életét?

 

Azt hiszem idegileg összeomlottam.